Szemem könnyektől homályos,
A tekintetem zavart és opálos,
Könnyem patakokban özönlik,
Ahogy kezem véredtől vöröslik,
Kihűlt kis tested porban hever,
Vállaimat nyomja e nehéz teher,
Karjaimban ért utol téged a vég,
Ó, miért nem maradhattál még?
Feletted zokogok kínkeservesen,
Téged siratlak, téged kedvesem,
Szíved már nem játssza dallamát,
Elsírom néked, a szívem bánatát,
A fény is kihunyt már szemeidből,
Hideg kezed kicsúszik kezeimből,
Fájdalmamat felüvöltöm az égbe,
S eltemetlek téged, le a mélybe.
Lelkem meg dermedt, túl rég tart a tél.
Veled meglelhetem, mit elvesztettem rég,
Melegítsd fel szívem, fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvilág, szirmaid szórjad rám,
Kopár a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése