Engedj repülni, szerelmünk hófehér szárnyain,
Ne ránts vissza a földre és törd össze álmaim,
Ne mondj búcsút, nem szököm meg előled,
Magam mellett tartalak, összeszedve erőmet,
Mondd, te nem hallod a mennyek sírását?
Arcomon, egy angyal könnyei.
Állíts meg minden órát, dermeszd meg az időt,
Ne mondj már többet, te karjaid közt látom a jövőt,
A csillagok is megdöbbentek, hazug szavaid hallatán,
Ahogy a szívembe marsz, át az éj sötét dallamán,
Eltakarom fejemet, ne lásd kisírt szemeimet,
Arcomon, egy angyal könnyei.
Csak a Hold fénye ölel, ha már karjaid nem,
Sápadt, ezüstös fénye, az arcomon pihen,
Mi gyémánt cseppektől ragyog szenvedve,
Miket nem csókolsz le arcomról, remegve,
Némán, sírva bámulom távolodó alakodat,
Ahogy arcomon, egy angyal könnyei.
Kérlek, csak mondd, hogy hazug volt szavad,
Nem most érintettem utoljára rózsás ajkadat,
Mert én el nem felejtem tengerszín szemed,
S, te pedig, szent esküdet soha nem feleded,
Vagy hiába folynak végig arcomon,
Egy angyal keserves könnyei.
"A szívem teljesen összetört, a lelkem még él, de nagyon meggyötört"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése